Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Kannás bor helyett basszusgitár – hajléktalan zenekar alakult

2015.11.17

 „Túléltem sok hideg éjszakát / Kannás itt a bor, nem kell jó modor / Nem hallják a szívem panaszát” – szól az Underdog zenekar Balogh Endre balladája című számának szövege. Az együttes tagjai pedig pontosan tudják, miről énekelnek. Az Underdog Magyarország első hajléktalan zenekara. A szám, amellyel a szokásos hétfői próbájukat indítják, hajléktalantársuk halála után íródott. Rá emlékeznek a dallal.

Az együttes öt éve alakult a Magyar Máltai Szeretetszolgálat támogatásával. Kezdenek befutni. Három éve megjelent első hivatalos videoklipjük: a Mátrix online című dalukat a rádióban is játsszák, 2014-ben pedig a Szegedi Ifjúsági Napokon és a Volt Fesztiválon is hallhatta őket a közönség. A sikert azonban nem csak a fellépések számában mérik.„2010-ben azzal a szándékkal hoztuk létre az együttest, hogy az a zene és a közösség által segítsen a hajléktalanoknak a talpra állásban, megtartó közeg legyen számukra, később pedig meg tudjanak élni a zenéből” – fogalmazza meg Kocsis Mihály, a tagoknak csak Misi, a zenekar ötletgazdája, menedzsere és dalszövegírója az együttes alapításának célját. Haladnak. A zenekar hajléktalan tagjai közül ma már senki nem él az utcán. Van, aki munkásszállón, más albérletben lakik, de kapualjakban, aluljáróban már egyikük sem. A problémamentes zenész azért az ő köreikben is ritka.
„Olyan utcán élő hajléktalanokat kerestünk, akiknek volt zenei múltjuk” – mesél a kezdetekről Misi. „Rám az aluljáróban találtak, ott énekeltem, amikor meghívtak a zenekarba, azóta is itt vagyok” – teszi hozzá Janika, az Underdog szólógitárosa. „Amikor beléptem a zenekarba, felettem is lebegett Damoklesz kardja” – toldja meg Zoli, a dobos, akit a zenekar mentett meg a hajléktalanságtól. Így állt össze a csapat, amit Alagi János operaénekes formált rockegyüttessé. „Volt egy basszus- és egy szólógitárosunk, valamit egy dobosunk. Egyértelműen láttuk, hogy egy rockzenekart fogunk alapítani” - adja az énekes az egyszerű választ arra, hogy miért a rock mellett döntöttek. „Imádom a rockot” – lelkesedik Janika is. A formáció zenei vezetője az operaénekes János lett. „Folyamatosan szükség van valakire, aki emberileg és művészileg is kordában tartja a srácokat. Ha nem jövök ide, és nem tartok próbát, akkor nincs próba.”
János úgy vezeti az együttest, hogy közben ő áll a billentyűk mögött, sőt, ő az énekes is. Az opera és a rock találkozása különleges elegy. Az énekes öccse, Szilárd szintén a banda tagja. Ő a húrokat pengeti. Mindketten önkéntesek. „Vannak a segítők és vannak a segítettek. Így épült fel végül a zenekar. Ezt a viszonyt azonban nem érzékeltetjük. A próbák szünetében együtt cigizünk, egy sikeres fellépés után együtt ünneplünk” – meséli Szilárd. A segítőknek azonban bőven van dolga. „Nagy a jövés menés, hiszen lelki vagy más problémák miatt nem mindenki tud a bent maradni a csapatban.” Ezért időnként át kell hangszerelni a dalokat. Az együttes hangszertől függetlenül fogad be tagokat. Péter, aki nem a legbőbeszédűbb tagja a csapatnak, oboán játszik. De volt már klarinétos és trombitás is a bandában. A hangszerek összehangolása Andrew Lloyd Webbernek is becsületére válna.
A hétfő délutáni próbákat Pestszentlőrincen, egy volt orosz laktanyában tartják. Mire a megbeszélt időre befutok, a zenekar tagjai már hangolnak, pedig én autóval jöttem, míg a többiek tömegközlekedéssel. A pontosságukat bárki megirigyelhetné. A próba helyszíne az épület stúdiója. Meglepő, de a leharcolt orosz laktanyában egy stúdió is van. Fűtés azonban nincs, nagykabátban játszanak a zenészek. „Nekem nem gond, mert én a dob mögött hamar kimelegszem, de a gitárosoknak, billentyűsnek lefagynak a kezei a próba végére” – mondja Zoli, miközben új dobverőjét próbálgatja.
Két gitárossal, egy énekes-zongoristával, egy dobossal és egy oboistával kezdődik a próba. Egy-két-há és belecsapnak a húrokba. Az Underdog szinte csak saját számokat játszik. A dalokban nincs mesterkéltség, beleviszik a világukat. A próbán remek az összhang, a tagok egy húron pendülnek. „Néha vannak viták, de ez is csak azért, hogy jobb legyen a zenénk” – magyarázza Janika. Ugyanakkor szigorú az ütem, három óra kemény munka, öt perc cigiszünet, hiszen készülni kell a másnapi fellépésre. Az egyik gitáros most hagyta el a csapatot, ez az egyetlen alkalom a koncert előtt, hogy az új felállásban gyakorolhassanak.
Komolyan kell venniük a próbákat, hiszen az együttes nem hajléktalan zenekar többé. Janika utcazenél, óvodásoknak ír és játszik dalokat, Péter oboanádakat készít, Zoli több bandában is dobol, senki nem él az utcán. Céljuk már az, hogy jegyzett helyük legyen a magyar zenei világban, miközben a zenekari lét óvja őket a visszacsúszástól.
Most már létezik az Underdog Alapítvány, amely utánpótlást nyújt a zenekarnak. Emellett hajléktalan utcazenészeket kutat fel és biztosít számukra fellépési lehetőséget, még több hajléktalant vonva be így a programba. A zene mellett a gasztronómia felé is elindulnának ugyanilyen célokkal. „A lényeg, hogy az azonos szakmához értő hajléktalanok találkozzanak, mert a közös érdeklődés az, ami összetart” – beszél az alapítványról Misi. Ha lesz még egy csapat, nekik a gazdasági talpon maradásban fognak segíteni.
A zenekar azért játszik, amiért az alapítvány is dolgozik: hogy a hozzájuk csatlakozó hajléktalanok számára a hideg éjszaka és a kannás bor csak a múlt legyen. Váljanak egy olyan underdoggá, azaz olyan játékossá, aki ugyan a mérkőzésen eleinte vesztésre áll, de a végső pillanatban fordít és győz.